Csigaházam rejtekén

Sok-sok évvel ezelőtt hét lakattal zártam be csigaházam ajtaját

Csipkerózsika álomba űzött a sok szenvedés, a csalódás.

Egy szép napon valaki bezörgetett csigaházam ajtaján

Új álmot ígérve, egy szebb élet hajnalán

S eljött a hajnal, hozzá a csodaszép kikelet,

Bearanyozta a napokat, órákat, perceket

Csak a testemet kérte, szívemet-lelkemet adtam,

Nem törődve, mit is hozhat majd a holnap.

Mámorban úszva, nem gondolunk a jövőre,

Hogy jönnek még nehéz napok az örömre

Az álomból ébredni kell, nincs más lehetőség,

Ám sötét felhők gyülekeztek mámorunk egén.

Hittük még lehet boldogság, közös jövő,

De aztán hirtelen sok lett a fekete felhő

Elborították a csodaszép álmokat,

És vitték egyre messzebb a napsugarakat.

A sötétben már nem lát jól az ember

Hova tűnt a fény, a varázs, Kedvesem?

Varázslat nélkül mit ér az élet most már,

Egyenként kattan a zár, csigaházam ajtaján.

Csigaházam rejtekén, újra álomra hajtom fejem

Talán sok-sok év múlva, bezörget egyszer a…..Szerelem.